2007
A 2007-es év karrierem egyik csúcspontja. Egész évben jól teljesítettem a steel szakágban és ezzel érdemeltem ki a megtiszteltetést, hogy képviselhettem hazámat egyedüli ifjuságiként Zeitler Dalmával együtt. A 15 órás utazás után megérkeztünk egy vadasparkba, ahol a szállásunk volt. Ilyen mobil házakban laktunk ami nagyon vicces volt szerintem.Tizenketten indultunk neki a nagy útnak. Három házban lettünk elszállásolva egymás mellett. Az időjárásra nem lehetett panasz, többnyire napsütésesek voltak a napok. Első nap este meg is látogattuk a vadasparkon belül a játékosok számára kialakított gyakorló helységet. Már itt is nagyon jó hangulat volt és izgatott állapotban vártam a versenyeket.
Az első napokban még nem kaptam játék lehetőséget, hiszen az ifjúsági vetélkedésre a verseny végefelé került sor. Volt időm felkészülni a versenyzésre és ebben nagy segítséget adott nekem Rucska József is. Soha nem felejtem el milyen jó mérkőzéseket játszottunk a gyakorló táblákon. Nagyon élveztem.
A férfi válogatott elég erős csoportba került, de bizakodva szurkoltam nekik a továbbjutás reményében. Ez sajnos nem sikerült, de mindenki kitett magáért és nagyon szépen játszott.
Elérkezett a nagy nap és elkezdődtek az ifjúsági versengések. Közel harminc ország képviseltette magát ezen a hatalmas versenyen. Rengeteg jó ifjúsági játékos érkezett, hogy összemérje erejét a többi ország kiválóságaival.
A játékosokat négyes csoportokba sorsolták be már a verseny kezdete előtt. Én már jóval a verseny előtt tudtam, hogy kikkel kell megméretkeznem a továbbjutásért. A csoport így nézett ki: Svédoszág, Csehország, Németország és Magyarország. A három mérkőzésből kettőt sikerült megnyerni, de sajnos a svéd Oscar Lukasiaktól 3:0 arányban vereséget szenvedtem. Ekkor még gondolni sem mertem arra, hogy ez volt ezen a versenyen az utolsó vereségem. A csoportból elsőként jutottam tovább, és az egyenes kieséses rendszer következett.
A főtáblán az első ellenfelem a brazilok kiválósága volt, Enzo Hanning. Ezt a mérkőzést jó játékkal és magabiztosan sikerült megnyernem 3:0 arányban. Nagy lökést adott nekem, és ezzel már a 3 hely garantált volt számomra.
Elérkezett az elődöntő pillanata. Meglepetésre a center pályára szólítottak minket (nem színpados) ami azt jelentette, hogy neten és a televízióban valószínűleg élő adásban adták a mérkőzést. Próbáltam ezzel a gondolattal nem törődni, ami teljes mértékben sikerült. Az ellenfelem az angolok remek játékosa Ricky Evans volt. Vele azóta már több alkalommal is együtt játszottam. Ricky nagyon gyors játékot játszik és szinte a három nyíl egyszerre hagyja el a kezét. Nagyon jó játékosnak tartom, bár lehet szerencsésebb lenne egy lassabb és megfontoltabb dobás stílus. Ez a mérkőzés hatalmas izgalmakat hozott. Egy hajszálon múlott az egész mérkőzés és mindvégig fej-fej mellett haladtunk. 2:1 es vezetésnél le tette magát egy alacsony kiszállóra és én ekkor 134 ponton álltam, de én következtem és volt 3 nyilam. Akárhogy is számolom az elég a kiszállóra. Oda álltam a vonalhoz és nem törődve semmiféle kerekítéssel, bevágtam két tripla huszast és 14 pontot hagytam az utolsó nyilamra. Tudtam mi a felállás. Vagy megdobom és tovább kűzdhetek, vagy elhibázom, és biztos vereség. Hihetetlenül jól álltam oda fejben. Kézremegés ellenére is sikerült megdobnom a dupla 7-et. Ezzel kiegyenlítettem az állást 2:2. Egy nagyon fontos pillanat következett a bullra dobás ami meghatározhatja az utolsó, döntő leg kimenetelét. Én piros bullt dobtam, amivel megszereztem a döntő leg kezdési jogát. Magabiztosan és szép játékkal nyertem meg az utolsó leget ami 3:2 arányú győzelmemhez vezetett. Nagyon örültem ennek, hiszem ezzel a döntőbe kerültem. Ricky , ahány alkalommal találkozunk felemlegeti a 134-es kiszállómat. Én úgy gondolom döntő fontosságú momentuma volt ez a kiszálló annak a meccsnek.
A döntőbe jutottam, a gondolat is fantasztikus volt. El sem akartam hinni, de nagyon jól esett a tény. A döntők lebonyolítása a következő napra, az utolsó versenynapra esett. Ennek kevésbé örültem, mert nem lehet tudni mit hoz egy új nap.
Elérkeztünk a nagy naphoz, a döntő napjához. Az ellenfelem a hollandok akkori legjobb játékosa, Maarten Pape. Nagyon jó játékos és délelőtt ifjúsági páros döntőt játszott, ahol könynedén győzedelmeskedett a holland lánykával az oldalán. Én ezt a meccset végig néztem, ami egyből kiderült, hogy nagy hiba volt, mert láttam mire számíthatok és elkezdtem izgulni de veszedtül. Tudtam, ez így nem lesz jó, valamit tenni kell és elléptem a gyakorló táblák elé és csak dobáltam és dobáltam. Egész délelőtt nem csináltam mást csak magamat tettem rendbe. Fel kellet készülnöm mentálisan erre a mérkőzésre, mert úgy akartam oda állni a színpadon a tábla elé, mint egy profi.
Tudtam, hogy nehéz meccs lesz és több ezer ember szurkol majd ellenem a hátam mögül. Nem törődtem a gondolattal, mert tudtam, hogy legalább ennyi ember szurkol nekem itthonról. Ott 11 ember szurkolt nekem teljes erőből, ami nagyon jól esett, és soha nem felejtem el. Köszönöm.
A döntőre délután 2 óra körül került sor. Nagyon izgatott voltam már és alig vártam, hogy fennt játszhassak a színpadon. A játékosok egyenként vonultak fel a színpadra és zenére. Ez volt az egyik legszebb pillanat.
Megkezdődött a mérkőzés. A tőlem várt nyugodtsággal játszottam. Az elején nem nyújtottam valami nagy teljesítményt, de a magabiztosságommal és a mentális felkészültségemmel sikerült elhúznom 2:0 ra. Ekkor már éreztem, hogy három leg választ el a világbajnoki címtől. Nagyon nagy volt a tét. Három legből egyet kell megnyernem. Így hangzás alapján nem tűnik nehéznek, de az. Én kezdtem a harmadik leget és tudtam, nem szabad pihenőt tartani. Úgy ahogy van meg kell nyerni. A második körben sikerült 180-at dobnom ami nagyot lendített a játékomon és ellenfelem játékán is. Elkezdődött az igazi csata. A 180 ellenére ezt a leget Maarten magabiztosan hozta és ezzel 2:1 re szépítette az állást. Tudtam, nem hibázhatok töbet, mert nagy árat fizethetek érte, ezért minden erővel kűzdöttem tovább elfelejtve, hogy még mindig csak egy leg választott el a világ tetejétől. Fantasztikus érzés volt a színpadon játszani és hallgatni a nekem és ellenem szurkolók szavait. Megkezdődött a negyedik leg. Hihetetlen magabiztossággal fogyasztottam a pontjaimat, de még így is fej-fej mellett haladtunk végig. Én leértem kiszállóra és Maarten jött. Dupla húsz maradt neki, majd dobott egy sima huszast belülről és kiállt, a meccsen nem először.(Jobban izgult, mint én) Visszaállt a vonalhoz és dobott egy hatalmas sima 15-öt. Ezt talán Molnár Nelli távolból kiálltott szavai hatására tette:), majd utolsó nyilával kerekített. Én következtem. Egy kicsit megdermedtem, nagyon érződött rajtam a teher. Egy gondolat ment át a fejem ismét a szokásosan ott motoszkáló gondolat mellett, hogy én lehetek a világbajnok. Ez a gondolat nem volt más, mint az, hogy három nyíl van a kezemben egy duplára. Úgy álltam a vonalhoz, hogy nem törődök vele hány nyíl marad a kezemben, de a dupla 8-ba egy menjen bele. A második nyilam dupla 8 lett, ami azt jelenti, hogy világkupát nyertem. Az élmény megfogalmazhatatlan volt. A mai napig extázisba kerülök ha újra megnézem magam a 2007-es világkupa döntőjéről készített videóban. Jól esik, hogy ezzel szerintem nektek is nagy örömet szerezhettem. A magyar dartsnak ez egy nagy lépés volt előre és nekem is. Remélem sok ilyen lesz még a magyar darts történelmében. Gondolok ezzel Bezzeg Nándira és még sok magyar játékosra és magamra is.
Az utolsó nap ottlétünk során szintén nagyon szép volt. Nagyon élveztem, mert ellátogattunk a vadaspark állatai közé. Imádom az állatokat és szeretek közöttük lenni. A kedvenceim a mongúzok, nagyon édes kisállatok. De a vidrák is szenzációsan lenyűgöztek, ahogy futottak felém. Nagyon édesek voltak.
Az itthoni fogadtatás is felejthetetlen. Rengeteg gratulációt kaptam már ott Hollandiában is, de itthon mégtöbbet. Kaptam két gyönyörű tortát is. Egyet a Wings DC.-től és egyet a Magyar Darts Szövetségtől. Köszönöm mindenkinek, aki mellettem állt, és szurkolt nekem. Köszönöm a támogatásokat, nagyon sokat segített.
|