Az első steel európa bajnokságon 2008-ban Wales-ben álltam a táblák elé. A magyar válogatott nemzeti színeiben indulhattam. A magyar válogatott ekkori tagjai: Darányi Tamás, Darányi Zoltán, Szakács Péter, Tax Tibor és két ifjúsági lány: Zeitler Dalma, Végső Adrienn. A csapatot kísérte Vámosi László, ifjúsági kapitány és Harsányi Enikő, tolmács.

A hosszú útnak repülővel indultunk neki Bécsből. Egy bécsi járattal mentünk Amszterdamba a holland fővárosba, ahol egy kicsit időztünk, majd elindultunk a cardiffi repülőtérre. Megérkezésünk után busszal utaztunk tovább a swanseai-ben megrendezésre kerülő steel EB-re. 

A magyar ifjúsági válogatott a nemzeti lobogóval.

Első napot pihenéssel és a versenyhelyszín megismerésével töltöttük. Sok ismerős arccal találkoztam, hiszen a mezőny nagy részével már több alkalommal is találkoztam. Ott volt Maarten Pape akivel világ kupa döntőt játszottam és még rengetegen. Minden ország legjobb négy ifjúsági fiú és legjobb két ifjúsági lány játékosa.

Cardiff reptere.

A meccsek lebonyolítására másnap került sor. A verseny csapat versennyel kezdődött. Mindenki mindenki ellen, és egy nyert 501 DO kiszálló. Mi magyarok nem kerültünk könnyű csoporta, de fantasztikusan játszottunk és másodikként jutottunk ki. Két győzelemmel és egy vereséggel. A csoport tagjai: Anglia, Belgium, Finnország és Magyarország. Egyedül csak az angoloknak sikerült minket legyőzni. A főtáblára kerültünk és elkezdődött az egyenes kiesés. Sajnos a későbbi döntős hollandokat kaptuk, és hatalmas zakót kaptunk. A hollandok szövetségi kapitánya azt mondta mióta ő látja a játékosait ilyen nagyszerűen soha nem játszottak még. Ez azt jelenti, hogy készültek ránk és tartottak tőlünk. Nem becsültek le minket és szerintem jól tették. 

A csapat ezúttal Vámosi László szövetségi kapitánnyal.

A csapatverseny után az egyéni vetélkedések következtek. Harminckét játékos vett részt a versenyen. A lebonyolítás egyenes kiesésben zajlódott. Fantasztikus játékkal nyertem az első két meccsemet. Mindkét játék után gratulált az író. A harmadik meccsen a későbbi döntős Jeffrey Stiglert kaptam. Jól játszottam de a meccs közepén 2:2-es állásnál elfáradtam. Ő tudta tartani tovább fantasztikus játékát és 4:2 arányban győzedelmeskedett. Ezzel a kilencedik helyen végeztem az egyéni vetélkedésen.

Ezen a versenyen Szakács Péter volt a párom. Az elő mérkőzésünket magabiztosan hoztuk a csehek ellen. Személy szerint annyira jól játszottam, hogy ahányszor visszafelé jöttem a táblától, láttam a két ellenfél arcán, hogy azt gondolják nem vagyok normális és folyamatosan a fejüket rázták. Jó érzés volt. A második meccset sajnos elveszítettük és ezzel a tizenharmadik helyen végeztünk.

Összefoglalva életem egyik legjobb versenye volt ez. A csapat közötti hangulat végig mesés volt. Rengeteget röhögtünk és igazi csapatként viselkedtünk. Fantasztikusan jól éreztem magam és nagyon remélem lesz még olyan verseny, ami ilyen hangulatban ér véget. Ezzel úgy gondolom nem vagyok egyedül, hiszen az akkori tagokkal folyamatosan ezt a versenyt emlegetjük és mindenki nagyon jól érezte magát.